A hugom nyüzsgő hangjára illetve arra ébredtem,hogy ugrál az ágyamon.
"Szállj le India, próbálok aludni"majd a fejemre húztam a paplant.
"De nem, éhes vagyok!"nyavalygott.
"Ott a konyha."
"Anya mindig azt mondja, hogy nem csinálhatok semmit a konyhában, mert lehet, hogy elvágom valamivel magam. Akarod, hogy elmondjam neki, hogy azt mondtad, hogy főzzek egyedül?"
"Urghh, gyűlöllek" vágtam oda neki, aztan kimásztam az ágyamból.
"Hol van anya?" kérdeztem, majd elkaptam a kezét és lesétáltunk a lépcsőn.
"Még mindig alszik. De valószínűleg fel kéne ébreszteni, hogy el tudjon vinni az iskolába."
"Nem, ez rendben van. Majd reggeli után felébresztjük. Szóval, mit akarsz enni?" Kérdeztem.
"Tojás!" úgy mosolygott, hogy már a szeméből könny csorgott.
-
"Felveszlek 13:00-kor okés?."
"Persze. Gyere India." mondtam majd kikászálódtam a kocsiból.
"Ei, hol van a csók?" mormolta anyám. India azonnal átkarolta anyám nyakát, és adtam neki sok-sok puszit, de ő csak engem bámult.
"17 vagyok, tudod?"
"Na és? Ez nem jelenti azt, hogy nem mutathatod ki a szeretetet a saját anyád iránt." Szemet forgatva nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd útnak indultam.
Miután kiszálltam a kocsiból, mély lélegzetet vettem. Ez volt az első nap a karácsonyi szünet után. Nem voltam biztos benne, mi fog történni ma, de tudtam: én még biztosan nem állok készen rá.
Bementem az előtérbe és láttam hogy a barátaim egy asztalnál ülnek és beszélgetnek.
"Szia Mia." üdvözölt Ana, a legjobb barátnőm.
"Hé, pumpkin." mondta viccesen, majd megölelt. Ana sose szerette azt mondani, hogy tökfej, ezért pumpkin lettem.
"Új hajad van Ines. Kicsit szőkébb lettél."
"Omg Ines, te olyan gyönyörű vagy." mondta, majd kedvesen rám mosolygott.
"Tetszik?" kérdeztem büszkén.
"Természetesen. Én vagyok az egyetlen szőke, aki a csoportban van."
"Még mindig az egyetlen. Hajad sárga, és én csak egy kis színt adtam az enyémnek."morgó hangot adtam ki, mire mindannyian felnevettek.
Körülnéztem, és láttam az egyetlen dologot, amit nem akartam látni. A szemét. Filipe sötétzöld szemét. Nem tudtam mit mondani, azóta amióta elhagyott, mai napig nem vagyunk jóba. Mindig jó barátok voltunk, de reméltem, hogy több lesz. Az emberek azt hitték, csak barátok vagyunk, így senki nem tudta, hogy mi a mi kis történetünk. Nos, ha azt mondom, senki, akkor nem számolom bele Ana-t, és Vicky-t. Ők az én legjobb barátaim így mindent tudtak.
Filipe volt a fő oka annak, hogy elhagytam Portugáliát és elment meglátogatni apámat egy hétig, szükségem volt arra, hogy távol hagyjak minden...
Már vagy 3 hete nem beszéltünk egy szót se, és ő most engem bámult, az arca mozdulatlan. Miért néz így rám? Azonnal elfordultam, és igyekeztem nem gondolni rá többé. Nem lesz könnyű, mivel mindennap látom. Hála Istennek, hogy nem egy osztályba járunk. De attól függetlenül még feltalálták a folyosót.
-
Az osztályba belépve, üdvözöltem pár barátomat, akikkel kint még nem találkoztam, így a szünetet végig beszélgettem velük, a karácsonyi ajándékokról, meg ilyesmi. Alice, egy barátom, azt mondta, hogy egy vicces tartozik az új kiskutyához.
"Filipe gyere ide. Ezt hallanod kell, vicces lesz." kiáltott oda neki Alice. Gyanakodva nézett rám, majd csatlakozott hozzánk. Mindig csatlakoztunk a beszélgetésekhez, mindig nevettünk meg ilyenek de sose beszéltünk közvetlenül egymással.
A csengő figyelmeztetésére minden gyerek betódult az épületbe. Ahogy próbálok benni az ajtón valakibe beleütközök.
"Ó, sajnálom" Hallottam.
Felnéztem a szemébe, de aztán észrevettem, hogy a keze a derekamon van és próbál engem tartani a kellemetlen ütközés után. Biztos voltam benne, hogy a testemben jelenleg egy csepp vér sincs.
"Semmi baj." Válaszoltam, elvette a kezét majd beindultam az osztályba.
Úgy tűnt, fájt neki ez a hideg reakció.
Ez a nap csak egyre furcsább.
-
Kopogtatni akartam a nővérem ajtajánál,hogy kész a vacsora, de hangos ordibálást hallottam bentről.
"If you don't wanna take it slow
And you just wanna take me home
Then baby say yeah yeah yeah yeah yeah yeah
Yeah yeah yeah
And let me kiss you"
Persze, hogy One Directiont hallgat. Mondhatni őrült rajongó volt, aki mindent tudott róluk. Ő tényleg jó angolból, mert folyton nézi az interjúkat és a dalszövegeket bújja.
"India, kész az ebéd." kopogtattam az ajtón de semmi válasz.
"India?" Beléptem a szobába.
"Harry Styles követ téged Twitteren és nem szóltál nekem? Mi a fene?" Ó, értem, itt a probléma.
"Először is: vigyázz a szádra. Második: Nem tudom. Ez néhány nappal ezelőtt történt." Vállat vontam.
"Mi van?" A szája tökéletes "O" alakot vett fel.
"Hát tudod, ha beköveted, talán visszakövet, de sok időbe telik és blablabla, érted?"
"Tehát meg tudod beszélni vele hogy kövessen vissza?"
"Igen."
"És megteszed nekem?"
"Hát ..."
"OMG" szakított félbe: "Tudod, mit jelent ez? Akkor hívd fel őt!" Kiáltotta.
"Nem ígérem, majd talán máskor,talán később."
"NEM! Most kell beszélned vele. Kérlek, mondd neki, hogy kövessen, kérlek!" Könyörgött.
"Mi az? Nem is biztos,hogy megtenné ezt a szívességet nekem!"
"Próbáld meg kérlek! Én vagyok a húgod, te szeretsz engem ugye?"kérdezte kutyapofival.
"Néha." vágtam oda hozzá de figyelmen kívül hagyta a megjegyzésem.
"Kérlek!" szemet forgattam rá, nem bírom sokáig.
"India felejtsd el."
"De én nagyon szeretem őket!" Nem tudtam ellenállni a könyörgő szemének.
"Oké, megcsinálom."egyeztem bele nagy nehezen.
"Igeeeen! Szeretlek!" rám ugrott majd egyszerre estünk az ágyra.
"Ok, Gyerünk add ide a géped" Úgy tett, ahogy mondtam. Ez új volt nekem.
Beléptem, és rá néztem a Twitteremre. Rákattintottam, hogy küldjek neki egy privát üzenet. Sóhajtottam, mielőtt elkezdtem írni a mondatokat.
"Szia Harry. Tudom, hogy valószínűleg nagyon elfoglalt vagy, de be tudnád , követni a a nővéremet? Tényleg szeret téged, ami nekem sokat jelent. Köszönjük x)"
"Ok kész" A hugom lecsekkolta hogy mit írtam neki majd nagy mosoly suhant át az arcán, mikor elküldtem neki. "Csak, hogy tudd, tartozol nekem."
Megpusziltam az arcát majd kimentem a szobából.
A számítógépem képernyője felragyogott, és rájöttem, hogy volt egy új üzenetem.
"Persze, csak adj egy Twitter linket. Hé nem te vagy az a lány akibe belefutottam Londonban?"
Ó, Istenem.
"Szállj le India, próbálok aludni"majd a fejemre húztam a paplant.
"De nem, éhes vagyok!"nyavalygott.
"Ott a konyha."
"Anya mindig azt mondja, hogy nem csinálhatok semmit a konyhában, mert lehet, hogy elvágom valamivel magam. Akarod, hogy elmondjam neki, hogy azt mondtad, hogy főzzek egyedül?"
"Urghh, gyűlöllek" vágtam oda neki, aztan kimásztam az ágyamból.
"Hol van anya?" kérdeztem, majd elkaptam a kezét és lesétáltunk a lépcsőn.
"Még mindig alszik. De valószínűleg fel kéne ébreszteni, hogy el tudjon vinni az iskolába."
"Nem, ez rendben van. Majd reggeli után felébresztjük. Szóval, mit akarsz enni?" Kérdeztem.
"Tojás!" úgy mosolygott, hogy már a szeméből könny csorgott.
-
"Felveszlek 13:00-kor okés?."
"Persze. Gyere India." mondtam majd kikászálódtam a kocsiból.
"Ei, hol van a csók?" mormolta anyám. India azonnal átkarolta anyám nyakát, és adtam neki sok-sok puszit, de ő csak engem bámult.
"17 vagyok, tudod?"
"Na és? Ez nem jelenti azt, hogy nem mutathatod ki a szeretetet a saját anyád iránt." Szemet forgatva nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd útnak indultam.
Miután kiszálltam a kocsiból, mély lélegzetet vettem. Ez volt az első nap a karácsonyi szünet után. Nem voltam biztos benne, mi fog történni ma, de tudtam: én még biztosan nem állok készen rá.
Bementem az előtérbe és láttam hogy a barátaim egy asztalnál ülnek és beszélgetnek.
"Szia Mia." üdvözölt Ana, a legjobb barátnőm.
"Hé, pumpkin." mondta viccesen, majd megölelt. Ana sose szerette azt mondani, hogy tökfej, ezért pumpkin lettem.
"Új hajad van Ines. Kicsit szőkébb lettél."
"Omg Ines, te olyan gyönyörű vagy." mondta, majd kedvesen rám mosolygott.
"Tetszik?" kérdeztem büszkén.
"Természetesen. Én vagyok az egyetlen szőke, aki a csoportban van."
"Még mindig az egyetlen. Hajad sárga, és én csak egy kis színt adtam az enyémnek."morgó hangot adtam ki, mire mindannyian felnevettek.
Körülnéztem, és láttam az egyetlen dologot, amit nem akartam látni. A szemét. Filipe sötétzöld szemét. Nem tudtam mit mondani, azóta amióta elhagyott, mai napig nem vagyunk jóba. Mindig jó barátok voltunk, de reméltem, hogy több lesz. Az emberek azt hitték, csak barátok vagyunk, így senki nem tudta, hogy mi a mi kis történetünk. Nos, ha azt mondom, senki, akkor nem számolom bele Ana-t, és Vicky-t. Ők az én legjobb barátaim így mindent tudtak.
Filipe volt a fő oka annak, hogy elhagytam Portugáliát és elment meglátogatni apámat egy hétig, szükségem volt arra, hogy távol hagyjak minden...
Már vagy 3 hete nem beszéltünk egy szót se, és ő most engem bámult, az arca mozdulatlan. Miért néz így rám? Azonnal elfordultam, és igyekeztem nem gondolni rá többé. Nem lesz könnyű, mivel mindennap látom. Hála Istennek, hogy nem egy osztályba járunk. De attól függetlenül még feltalálták a folyosót.
-
Az osztályba belépve, üdvözöltem pár barátomat, akikkel kint még nem találkoztam, így a szünetet végig beszélgettem velük, a karácsonyi ajándékokról, meg ilyesmi. Alice, egy barátom, azt mondta, hogy egy vicces tartozik az új kiskutyához.
"Filipe gyere ide. Ezt hallanod kell, vicces lesz." kiáltott oda neki Alice. Gyanakodva nézett rám, majd csatlakozott hozzánk. Mindig csatlakoztunk a beszélgetésekhez, mindig nevettünk meg ilyenek de sose beszéltünk közvetlenül egymással.
A csengő figyelmeztetésére minden gyerek betódult az épületbe. Ahogy próbálok benni az ajtón valakibe beleütközök.
"Ó, sajnálom" Hallottam.
Felnéztem a szemébe, de aztán észrevettem, hogy a keze a derekamon van és próbál engem tartani a kellemetlen ütközés után. Biztos voltam benne, hogy a testemben jelenleg egy csepp vér sincs.
"Semmi baj." Válaszoltam, elvette a kezét majd beindultam az osztályba.
Úgy tűnt, fájt neki ez a hideg reakció.
Ez a nap csak egyre furcsább.
-
Kopogtatni akartam a nővérem ajtajánál,hogy kész a vacsora, de hangos ordibálást hallottam bentről.
"If you don't wanna take it slow
And you just wanna take me home
Then baby say yeah yeah yeah yeah yeah yeah
Yeah yeah yeah
And let me kiss you"
Persze, hogy One Directiont hallgat. Mondhatni őrült rajongó volt, aki mindent tudott róluk. Ő tényleg jó angolból, mert folyton nézi az interjúkat és a dalszövegeket bújja.
"India, kész az ebéd." kopogtattam az ajtón de semmi válasz.
"India?" Beléptem a szobába.
"Harry Styles követ téged Twitteren és nem szóltál nekem? Mi a fene?" Ó, értem, itt a probléma.
"Először is: vigyázz a szádra. Második: Nem tudom. Ez néhány nappal ezelőtt történt." Vállat vontam.
"Mi van?" A szája tökéletes "O" alakot vett fel.
"Hát tudod, ha beköveted, talán visszakövet, de sok időbe telik és blablabla, érted?"
"Tehát meg tudod beszélni vele hogy kövessen vissza?"
"Igen."
"És megteszed nekem?"
"Hát ..."
"OMG" szakított félbe: "Tudod, mit jelent ez? Akkor hívd fel őt!" Kiáltotta.
"Nem ígérem, majd talán máskor,talán később."
"NEM! Most kell beszélned vele. Kérlek, mondd neki, hogy kövessen, kérlek!" Könyörgött.
"Mi az? Nem is biztos,hogy megtenné ezt a szívességet nekem!"
"Próbáld meg kérlek! Én vagyok a húgod, te szeretsz engem ugye?"kérdezte kutyapofival.
"Néha." vágtam oda hozzá de figyelmen kívül hagyta a megjegyzésem.
"Kérlek!" szemet forgattam rá, nem bírom sokáig.
"India felejtsd el."
"De én nagyon szeretem őket!" Nem tudtam ellenállni a könyörgő szemének.
"Oké, megcsinálom."egyeztem bele nagy nehezen.
"Igeeeen! Szeretlek!" rám ugrott majd egyszerre estünk az ágyra.
"Ok, Gyerünk add ide a géped" Úgy tett, ahogy mondtam. Ez új volt nekem.
Beléptem, és rá néztem a Twitteremre. Rákattintottam, hogy küldjek neki egy privát üzenet. Sóhajtottam, mielőtt elkezdtem írni a mondatokat.
"Szia Harry. Tudom, hogy valószínűleg nagyon elfoglalt vagy, de be tudnád , követni a a nővéremet? Tényleg szeret téged, ami nekem sokat jelent. Köszönjük x)"
"Ok kész" A hugom lecsekkolta hogy mit írtam neki majd nagy mosoly suhant át az arcán, mikor elküldtem neki. "Csak, hogy tudd, tartozol nekem."
Megpusziltam az arcát majd kimentem a szobából.
A számítógépem képernyője felragyogott, és rájöttem, hogy volt egy új üzenetem.
"Persze, csak adj egy Twitter linket. Hé nem te vagy az a lány akibe belefutottam Londonban?"
Ó, Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése