Szóval, ma este megyek vissza Portugáliába egy hét múlva itt Londonban. Szeretnék egy kis időt apámmal tölteni, mert elég ritkán látjuk egymás, nagyon hiányzik akárcsak a barátaim.
"Mia, van egy kis dolgom, és el kell ugranom, max fél óra. Időben visszaérek, hogy kivigyelek a reptérre." mondta az apám miközben csomagoltam.
" Rendben van." Mosolyogtam. "Én itt maradok."
Egy óra elteltével ültem az ágyban és nem csináltam semmit. Úgy döntöttem elmegy sétálni míg apa távol van talán mire visszaérek ő is itt lesz.
Felvettem a kabátom, hiszen London sokkal hidegebb van, mint Portugáliában és kimentem. Vettem egy magazint, és úgy döntöttem, hogy beülök valahova kicsit felmelegedni így elindultam a Starbrucksba.
Ittam két latte-t és még egy órát vártam, majd pisilnem kellett ezért felálltam, és kiment a mosdóba. Míg várakoztam elővettem a telefonom, de közben belefutottam valamibe. Nos, valakibe ...
"Desculpa" Felnéztem, és láttam, hogy valaki akire nem számítottam
"Sajnálom, mi?" mondtam, majd villantott egy mosolyt. Azt hiszem, eltelt pár perc mire kinyögtem a választ, de ő várt.
"Őő azt mondtam, sajnálom az én nyelvemen. "
"Ohh ez az oka." ő válaszolt. "honnan jöttél?" ismét elmosolyodott.
"Portugália" Lenéztem, hogy bele ne nézzek a szép szemébe.
"Ó, tudom, Portugália, ott voltam már. Ez egy szép ország azt kell mondanom."
"Tényleg? Voltál mér Portugáliában?" Meglepődtem.
"Igen, mi olyan meglepő?" Úgy nézett ki, hogy kíváncsi.
"Hát nem tudom, nem ilyen fajta ember megy Portugáliába." Mit is mondtam? Jézus.
"Mit takar pontosan az én fajta ember?" ráncolta össze a homlokát.
"Sajnálom, hogy udvariatlan vagyok. Úgy értettem, nem tudtam, hogy híres emberek, olyan országba utaznak mint Portugália." elmosolyodott megkönnyebbült. Mosolya annyira széles volt hogy a gödröcskéi is feltűntek.
"Tehát te tudod, ki vagyok?"elmosolyodott. Ha az a feladata, hogy embert kell ölnie a mosolyával sikerült!
"Hát ... úgy értem ... én nem barlangban lakok." Forgattam a szemeimet, mire hangosan felnevetett.
"Ez nem fair. Tudod, hogy ki vagyok, és én nem is tudom a neved" mondta játékosan.
"Mia, Mia Cortes."mire édesen elmosolyodott.
"Hát, szia Mia, Harry vagyok, Harry Styles."majd kezet ráztunk. A nevem hallatán a hangjában volt valami más világ. Voltam Londonban már párszor de mindig elvarázsol ha valaki brit akcentussal beszél.
"Ó, tényleg? Fogalmam sem volt!" viccelődtem.
"Igen, talán te ..." megállt és hátranézett rám. Ugyanabba az irányba fordultam, és a szemem elkerekedett.
"Apa, mit csinálsz itt?" kérdeztem, kissé kínos volt.
"Hazaértem, és te nem voltál ott, így azt gondoltam, hogy itt vagy. Beszéltél azzal a személlyel, hogyan beszéltél?" meglepődöttség tükröződött róla.
Harry tanácstalanul nézett ránk hogy mit mondunk,mivel portugálul beszéltünk.
"Csak menjünk apa, én nem akarok lemaradni a repülőről" javasoltam. Kiment a kávézó elé és várt rám odakint.
"Elmész?" kérdezte zavarosan.
"Igen, van egy repjegyem."
"Oh."
"Örülök, hogy megismertelek. Viszlát."
Azon voltam, hogy elérjem az ajtót, amikor hallottam valamit a hátam mögött.
"Várj" Harry sétált utánam, és láttam, hogy mindenki minket néz.
Odalépett hozzám, de nem szólt egy szót néhány másodpercig. Úgy tűnt, mintha mondani akarna valamit, de nem tudja, hogyan kéne.
"Örülök, hogy találkoztunk " mondta végül megmutatta nekem a gödröcskéit. Csak annyit tehettem, hogy mosolyogtam rá, mint egy bolond.
Amikor odaértem apámhoz kívülről néztem vissza a kávézóba, és láttam, hogy ott ül az asztalon és négy másik sráccal. Ők mind engem néztek. Éreztem, hogy elvörösödtem és egyből más felé pillantgattam.
Nem tudtam elhinni, én az imént látottam a One Direction-t, bár azt se, hogy Harry-vel beszélgettem.
Nem tudtam kimutatni a boldogságot, amíg beszélgettünk "mert ez valószínűleg megijesztené őt, de én nem vagyok nagy rajongója a zenekarnak bár tudtam, pár dolgot róluk…pár ahaha, biztos.
-
"Apa indulnom kell, most mondták be a gépem!" Felálltam a repülőtéri ülésről, hogy megöleljem.
"Hívj fel, ha odaér oké? És mondd meg a hugodnak, hogy hiányzik!"
"Igen papa. Szia"
Ahogy a kapuhoz értem, intettem egyet, nem csak az apámnak, hanem az egész országnak. Én nem tudom, mikor fogok visszatérni ide.
"Viszlát London" suttogtam magamnak.
-
"Miaa" A húgom felsikoltott abban a pillanatban ahogy meglátott.
"Helló kislány" emeltem fel a földről. "Szia anyu".
"Jó volt a gép?"
"Igen, normális volt." Vállat vontam.
"És hogy van az apád?"
"Jól van, de nagyon elfoglalt volt. A legtöbb időt egyedül töltöttem ott, mert ő mindig dolgozott" panaszkodtam.
"Drágám, apád Londonba költözött, két évvel ezelőtt, még mindig nehéz megszoknia az új várost."
"Értem."
Egy idő után az anyám törte meg a csendet: "Jól érezted magad?"
"Ez nem olyan volt, mint az első alkalommal, amikor elmentem Londonba, de igen jó volt." Azt válaszoltam.
"Találkoztál a meleg brit fiúval?" kérdezte a nővérem a hátam mögül.
"Nem" Nem volt ötletem mit mondjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése