9.Fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajamat, arcomat duzzogva a párnába rejtem.

"Ugyan már édesem, ébredj fel."

"Nem" Nyögtem.

"Mia" Sóhajtott. "Ebédre hazajövök, 1kor itthon leszek" Szemem azonnal kipattant.

" 01:00kor?"

"Igen, valami baj van?" Hogy mondhattam volna el apámnak,hogy Harryvel találkozok, a One Direction egyik fiújával, biztos azt hinné hallucinálok.

"Hát tudod…nekem dolgom van, kettőre kész kell lennem. "

"Milyen fontos ’dolgod’ van?"Kérdezte miközben idézőjeleket mutogatott ujjaival. "Vajon ez a dolog egy fiú?" Nem válaszoltam. "Ó Istenem, ez egy fiú!" Nem tudtam ránézni, de éreztem ahogy az ágy besüpped,biztosan leült."Ismerem őt?" Természetesen!

"Nem"

"Nézd, ha szeretnél róla beszélni…"

"Apa, ne már!" Vágtam a szavába" Nem vagyok már gyerek, oké? Nem kell miattam aggódnod. Mellesleg, anyukáddal már beszélgettünk évekkel ezelőtt az ilyen dolgokról, így ő sem aggódik, mert a többi gyerekkel is megbeszélte. "A szeme tágra nyílt." Nem mintha szüksége lenne rá! India 12, ő csak egy baba! Csak mondtam. "Próbáltam elmagyarázni.

"Ó Jézus megijesztettél! Csak légy óvatos, oké? Túl fiatal vagyok, hogy a nagyszülő legyek!" Kacsintott, miközben kilépett az ajtón.

"Apa !?" Ledöbbenve ordítottam,majd a párnát az irányába dobtam. Nagyszülő? Dehogyis!

"Csak figyelmeztető. Valamit rendelek ebédre, így máris készen áll  14:00. Ez így rendben van?"

"Persze." Mosolyogtam rá.

Ránéztem az órára. Még korán van nekem, hogy felkelljek, így a fejemre húzom a paplant és újra elalszok.

"Kész vagy?" Kérdeztem apámat, miközben a tányérjában matatott. Bólintott, majd rágcsált tovább. Felkeltem majd a tányérokat a mosogatóba tettem.

"Mennem kell most." Nyomott egy puszit orcámra.

"Mit akarsz vacsorára?"

"Nem tudom, nem biztos, hogy itthon leszek vacsira." Mondta, majd egy bocsánatkérő pillantást küldött felém.

"Oh, értem." Miért nem lepett meg?

"Tudom, tudom. De még csak most lendült be a munka, és a cégnek szüksége van rám ,de ez megtérül oké? Ígérem."

"Nem baj, apa, megértem."

"Ezért szeretlek. Viszlát." Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó mögötte.

Pár másodperc múlva megszólalt a csengő.

"Elfelejtetted a kulcsokat?" Ordítottam, de senki nem válaszolt. Sóhajtottam, és az ajtóhoz mentem. Apám annyira feledékeny néha.

"Hello?" Hangja,biztos nem apáé volt, Brit akcentusa egyből kitűnt.

"Sajnálom, azt hittem, valaki más." Habogtam "Mehetünk, csak felveszem a pénztárcám. " Futottam fel a szobámba, ez ciki volt. Gyorsan fogat mostam, majd felvettem a fekete bőrdzsekim. Utolsó pillantást a tükörbe, és kész vagyok.

"Kész vagyok ... Mit csinálsz?" Kérdeztem,amikor megláttam hogy Harry vigyorog.

"Aranyos voltál babaként." Mutatott a kandalló feletti képsorra.

"Ó, Istenem kérlek, ne." Éreztem ahogy elvörösödök a képek láttán.

"Miért? Te tényleg aranyos voltál. Akárcsak most." Közelebb jött, hátam a kandallónak ütközött. Végig pásztázta a ruhámat, szeme csillogott. Úgy döntöttem, hogy kicsit játszok vele, arcomat közelebb vittem. Nyelt egyet, arca meglepett volt

"Próbálkozz legközelebb." Súgtam igazán közel az arcához,majd eltoltam magam a melkasától.

"Csaló vagy!" Beadta a durcit, hogy nevessek.

"Ugyan már. Nem akarom vesztegetni az időt, van egy listánk,emlékszel?"

"Igen asszonyom." Tréfásan hajladozni kezdett.

*Harry szemszöge*

Már az autóban ültünk az első megálló felé. Bekapcsoltam a rádiót, amiben a Kiss You szólt

And let me kiss you…

Mia csak aranyosan mosolygott.

"Akarod,hogy küldjek neked üzenetet?" Kérdése meglepett, sose volt vicces, illetve szemtelen velem ... Legalábbis velem nem ... egészen mostanáig!

"Ahah ne."

"Oké, én is így gondoltam..."

"Ezt hogy merészeled?" Homlokát ráncoltam, majd hangosan felnevetett. Kuncogása az egész autóban visszhangozott.

"Te akartad " Szűkítettem össze a szemem, igaza volt! Nagyon szeretném megcsókolni a rózsaszínes telt ajkait, nagyon csábító. De nem csak az ajkát imádom, a szeme csodaszép és nagyon kifejező nem is beszélve a testét úgy értem, bűn volt, és nem bánnám, ha kísértésbe esnék.

Szemem sarkából őt figyelem, nyílván nem vesz észre, hanem a tájat nézi.

"Szemét az úton, Styles." Talán mégis lát.

"Azon vagyok!"

"Ez a Covent Garden?" Kérdezte.

"Igen. Nem ez volt a listán?"

"Igen, de nem tudtam, hogy ide jövünk ma."

"Meglepetés!" Vidáman felnevettem.

"Gyerünk menjünk." Lelkesen ütögette a karomat. Szeretem őt így látni, ilyen boldogan. "Jössz vagy sem?"

"Persze, jövök."

Sétáltunk néhány üzletet megnéztünk és végig beszélgettünk. Én nem figyelt rájuk, csak néztem Mia kifejezéseit, miközben beszél. Észrevettem, hogy sokszor mutogat, hogy kifejezze magát, és a szemem kikerekedik amikor valamit keres. Megálltunk egy cipős boltnál mert látott valami szép sarut, de mondta hogy nem akarja felpróbálni. Mondtam neki, hogy próbálja őket, de ő visszautasította.

"Ó, Istenem, imádom azt a kabátot." Mondta hangosan. Felém fordult majd bevetette a kölyök kutya szemét. Basszameg, nem tudok ellenállni.

"Gyere." Megragadtam a kezét, és besétáltunk a boltba.

"Segíthetek?" Kérdezi udvariasan a bolt alkalmazotja.

"Igen" felelte. "Megpróbálhatom azt a kabátot?" Rámutatott a kabátos manökenre.

"Persze." A hölgy átadta neki a kabátot én meg kint várakoztam rá.

Mia elsétált egy tükörhöz, hogy megnézhesse magát.

"Mit gondolsz?" Forgott ide-oda.

"Tökéletes." Válaszoltam. Valóban tökéletes volt.

"Imádom!" Tapsikolt majd sietősen kifizette a darabot.

Nézelődtem majd észrevettem két ismerős alakot akik épp a dresszeket nézegették. Danielle és Eleanor voltak itt! Nem láthatnak itt minket! Tudtam, hogy kifaggatnák emiatt, és azt is, hogy ő még nem áll készen.

Gyorsan próbáltam kiszabadulni az üzletből.

"Jövök, jövök." Mondogatta, míg én rángattam a karját.

"Nézd, ők jőket!" Mutattam néhány művészre, akik épp az utca közepén csináltak valamit. Közelebb sétáltunk a tömeghez, majd megkönnyebbülve sóhajtottam, hogy kikerültünk a boltból.

Mia végig tapsolt ezzel biztatva a művészeket.

Istenem, annyira szép...

8. Fejezet

"Ó, Istenem, mit csináltatok?"kiabált rám Vicky Skype-on, miután beszámolót tartottam a Harry-vel való randinkról. Wow, ez olyan furcsán hangzott!

"Semmit. Mit vártál?"

"Természetesen, egy csókot!" úgy forgatta a szemét mintha ez lenne e legtermészetesebb dolog a világon.

"Mi? Nem! Nem akarom megcsókolni őt."

"Miért nem? Már tök régóta folyik ez a viszony."suttogta a kamerába.

"Lehet, de nekem nem elég, és nem is tetszem neki." Védtem magam.

"Ó, gyerünk már! Ő nagyon kedves és aranyos, nem is beszélve a szeméről, és oh Istenem láttad a gödröcskéit, csak ..."

"Wow álljunk meg." Sziszegtem rá. "Olyan érzésem van, hogy te figyeled Harry-t, nemde?"

"Talán."

"Mi?" Kiabáltam rá.

"Csak, hogy én is tudjam,hogy kivel van dolgunk." vigyorgott a . Ó, ne már megint.

"A 500. alkalommal se. Ő nem a megfelelő ember számomra."

"Miért? Nem elég „hot”? Vagy azért, mert van egy dolog ami neked nem tetszik?" egyre csak bosszantott ez a csevegés, de nem érdekel.

"Egy dolog? Te biztosan sokat olvastál már róla ..."nem tudtam befejezni mert rájöttem hogy csörög a telefonom. "Ó, várj Harry hív. Majd később beszélünk." mosolyogtam rá, mire értetlenül bámult.

"Harry, mi? Oh te biztosan ..."

"Szia Vicky!"

Néztem a képernyőt egy ideig hogy felvegyem-e. Annyira szégyelltem magam a tegnapi búcsúzás miatt.. Ez annyira elcsépelt!

"Hello?" Haboztam.

"Szia Mia. Hogy vagy?" hangjából tükröződött a vidámság.

"Jól vagyok, és te?"

"Jól köszönöm." Nem válaszolt egy ideig. Nem tudtam, mit kéne tennem...

"Szóóval, hívtál engem?

"Hát persze, ohm szeretnéd folytatnia  kirándulásunkat?" Oh.

"Mikor?"

"Ma?"Rápillantottam az órára, már majdnem dél, és én még mindig pizsamában vagyok.

"Huh, talán máskor?"

"Minden rendben?" aggodalmaskodott.

"Igen, minden rendben." válaszoltam.

"Akkor miért nem jössz velem?"

"Mert én még mindig a pizsamás és ... Várj, tényleg nem tudom,miért magyarázkodok neked..."

"Csináltam valami rosszat tegnap, amiért ilyen goromba vagy velem?" suttogott a telefonba. Nem voltam durva én csak azt akartam, hogy maradjon otthon. Én még mindig fáradt vagyok, és azt terveztem, hogy otthon maradok egész nap, és filmet nézek.

"Nem vagyok durva." Motyogtam.

"De az vagy." mondta magabiztosan.

"Jézus Harry,miért nem fogadod el a „nemleges” választ?"

"Én csak újra látni akarlak!"

"Az ember nem kaphat meg mindet!"

"But if you try sometimes…" énekelte.

"Komolyan Styles, egy Rolling Stones?" vigyorogtam a telefonomba.

"Legalább működik?" A hangja most nyugodt és kacér. Az agyamban 1000x futott át a kép, ahogy vigyorog és leblokkoltam.

"Oké rendben, elmegyek. Boldog vagy?" Tudom hogy ez az egyetlen dolog amit tehetek, hogy békén hagyjon.

"Nagyon." Hangja győztes.

"De van egy feltételem." nem beszélt tudta, hogy nem vesz levegőt. "Én vezetek."

"Mi ?? No lehet !!" Tudtam, hogy ezt mondja...

"Akkor találkozunk néhány hónap, vagy év, évtizedek múlva, talán ..." ugrattam, tudtam hogy nem élvezi.

"Ez nem fair. Már tudtad a választ. És tudom, hogy nem rendelkezel engedéllyel, hogy vezess mert még csak 17 éves vagy, és nem hagyom baba, hogy Darcy-t vezesd." Ki az?

"Először is nem vagyok a baba, akkor is csak egy évvel vagy idősebb, és a második Darcy ki?"

"Az autóm."

"Várjunk, de Darcy-nak hívod az autód??"

"Igen, máskor meggondolom, hogy találkozzak-e veled újra." hangosan felnevetett.

"Nos, engedje meg, hogy holnap felvegyem."

"Tehát pimasz ugye? Rendben. Vegyél fel 14:00"

"Rendben, Missy."

"Viszlát Styles."

"Mindig öröm." szememet forgattam hangjára.

Ledobtam a telefonom az ágyamra és bámultam ki az ablakon. Ez a második randin Harry-vel! Kíváncsi vagyok, mit mondana a nővérem. Nos, ő nem szólna semmit, szimplán üvöltene. Ez annyira jellemző India-ra.


-


Egésznap otthon voltam és filmet néztem és kekszet ettem. Amikor már nem volt mit enni, meguntam és bejelentkezetem Twitter-re. Egy barátom megosztott ami 5 hónapja készült októberben. Halloween volt, 11 voltunk a képen. Mindannyian jelmezbe voltunk és a földön ültünk, és hülye arcokat vágtunk a kamerának. Megnéztem közelebbről, és észrevettem, Filipe volt mellettem, a faja a hasamon volt, és mosolyogva néztem le rá. Volt néhány megjegyzést, és volt egy ami Filipe-é.

Filipe_Santos: Ilyen egy tökéletes nap. Nem lehetett volna jobban élvezni.

Szám tátva maradt szavai láttán.

*Visszatekintés*

Mindannyian a földön ülünk és 7 perc a menyországban-t játszottunk.

"Hajrá, Mia és Filipe" azonnal felnéztem rá aki elvigyorodott.
Felálltam és elindultam a szekrényhez.

"Jó szórakozást srácok." kacsintott Ricky.

"Szóval, van hét percünk" kjött közelebb hozzánk. "És senki sem figyel." jött közelebb. Nem tudtam egy szót sem kinyögni, a szívem erősen lüketett mint mindig ha közel voltunk egymáshoz.

"Ez rengeteg idő, nem igaz?"

"Nem, amikor veled vagyok, nem." A következő dolog, amire emlékszem, hogy neki voltunk nyomva a falnak , és a szája erőteljesen az ajkamon táncolt. A keze a fenekemet masszírozta, és megszorította, és a lehető legközelebb nyomta magát hozzám, kezemet a mellkasán pihentettem.
"Várj." Próbáltam megállítani. "Mindjárt kinyitják az ajtót." Nem is figyelt rám még mindig csókolt, keze felfedező körútra indult a testemen. Néhány másodperc múlva elengedett.

"Nagyon szeretlek téged csókolni."

* Visszatekintés vége *

Nem tudom, miért emlékszek erre az éjszakára olyan pontosan, de mindegy már. Gyors tweeteltem hozzá egy sort.

@ MiaCortêsx: Nem tudtam, hogy létezik ez a kép, de nagyon vicces.

Mi mást tehettem volna?



*Harry szemszöge*

Lefeküdtem az ágyamra, és megnyitottam a Twitter-t. Én görgetni le az idővonal, de nem volt semmi érdekes, Görgettem lefelé de nem volt semmi érdekes így rámentem Mia adatlapjára. Kommenetet írt 7 perce. Ez egy kép volt néhány barátjával, a kép Haloween idején készült. Kerestem Mia-t a képen és meg is találtam, egy srác ült az ölébe és Mia mosolygott rá. Boldognak tűnt. De ki volt ő?

"Hello tökfej." Nyitotta ki az ajtót Louis. "Ki ez?" mutattam felé a képrenyőt.

"Mia"válaszoltam röviden.

"Várj ki ez a fickó?"

"Ez az a kérdés, amire én is szeretném tudni a választ."

"Ő a barátja? Mert határozottan úgy néz ki."

"Komolyan?"

"Sajnálom."karolta át a vállam védekezően. "Niall rendelt pizza-t gyere le enni."

"Lemegyek, egy perc." tovább bámultam a képrenyőt.

"Gyere Haz." húzott ki a szobából.

"Miért vagy ilyen morcos?" kérdezte Eleanor, miközbe beleharapott a pizza-jába.

"Látott egy képet Mia-ról és egy srácról."

"Óó, és aranyos?" kérdezte Danille majd kinyitotta a számítógépet.

"Hadd lássam." Eleanor is csatlakozott hozzá. "Ó, de aranyos."

"Nézd meg a fogát." Dani mutatott a képernyőre. Liam köhögött, majd küldött neki egy megbocsátó mosolyt.

"Tudod, hogy szeretlek, nem?" majd dobott egy levegő csókot neki.

"Ugyan már tudom, hogy szeretsz, de Harry is itt van." Liam megveregette a hátam, ahogy látta, hogy összeszűkült a szemem.

"Ó, sajnálom Haz." Mosolygott Eleanor ártatlanul.

"Fogadok, Harry jobb az ágyban." mondta Niall miközben ette a pizzáját.

"Fúj Niall, eszünk." vágta oda Eleanor.

"Ne aggódj, mi mindig egy csapat leszünk ezzel kapcsolatban Haz" mosolygott rám Zayn.

7. Fejezet

Abban a pillanatban ahogy megszólalt a csengő, a szívem elkezdett hevesen verni.
Vetettem egy utolsó pillantást magamra, és lesiettem a lépcsőn.



Felvettem a pénztárca, és elindult lefelé, majd emlékeztettem magamat, hogy levegő be, levegő ki.
Még csak egyszer láttam Harry-t így nem tudom mire számíthatok, ha kinyitom az ajtót, majd gyors kinyitottam az ajtót.

"Szia." köszöntött. "Te Gyönyörű vagy." éreztem magamon, hogy végigsiklik a tekintete rajtam. Ő is nagyon helyes volt, fekete nadrágot és egyszerű fehér pólót viselt. Egyszerű, de hatásos. Zöld szeméből sütött a játékosság.

"Köszönöm," mosolyogtam félénken. "És neked is szia." mondtam, majd annyira mosolygott, hogy gödröcskéi majdnem lepattantak az arcáról.

"Szóval, akkor megyünk?"

"Persze, hová megyünk?"kérdeztem miközbe kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
Gentleman: pipa .
"Turistázunk. "
"Az mit jelent?"

"Ez azt jelenti, hogy ma mindent megnézünk." Bevallom, kicsit féltem, de nem tudom mitől. "Na, milyen volt az utad?" Fordult hozzám egy nagy mosoly keretében.

"A szokásos." Vállat vontam. "Szeretem a repülőgépeket, mert szeretek sokat utazni."

"Igen, én is, de szerintem azért a földön mégis jobb"válaszára felnevettem. Láttam a vigyort az arcán, büszke arra, hogy megnevettetett engem.

A kocsikázás többi része csendesen telt, majd éreztem, hogy lassulunk.

"Nézzük csak, először enni kéne valamit."

Beléptünk egy rendkívül aranyos étterembe, tiszta volt, és rendezett.

"Styles, kérem." beszélt Harry a recepcióssal. Nem tudtam mit tenni, a hangja mosolyt csalt az arcomra, akcentus hmm.
A lány elvezetett minket az étterem egyik sarkába, egy két személyes asztalhoz.
Ahogy ott ültünk a lábaink összeértek, mire én kissé elpirulta. Észrevette és elmosolyodott.

"Szóval, hova menjünk?"

"Mire, gondolsz?" Ő csak mosolygott rám. "Miért? Szervezni akarsz nekem egy kirándulást?" viccelődtem.

"Attól függ, mennél?" fordította komolyra a dolgokat.

"A szüleim mindig arra figyelmeztettek, hogy ne menjek sehova idegenekkel, így ..."

"Nos, a mai nap után nem leszek egy idegen többé." Kacsintott. "Most komolyan, hova mennél?"

"Nem tudom, sok helyet szeretnék megnézni, nem tudok dönteni."

"Értem. Nos, együnk. Mit kérsz?"

"Pasta!" kiáltottam fel, lehet kicsit hangosabban mint gondoltam, de ő csak hangosan felnevetett mire, lenéztem szégyenemben.

"Okés. Két tésztát szeretnénk." Mondta a pincérnőnek, aki lefirkantotta a rendelésünket. Lehet, hogy csak szerintem, de a pincér sokkal boldogabb lett, mikor rápillantott Harry-re. Nem csodálom, Harry mindenkire hatással van.

"Kész a lista, amiről beszéltünk?"

"Igen. Először szeretnék elmenni a Hyde Parkba. Apám azt mondta, hogy szép, de neki még nem volt lehet lehetősége elmenni,és jó, hogy én elmehetek... Ja, és tényleg, szeretnék képet csinálni a palotás őrökkel, tudod az a hosszú fekete sapkás fekete ruhás ember, és elszeretnék menni ahhoz a kerthez nem tudom mi a neve, ahol ilyen zsonglőrök vannak és vásárlós bódék, de ez valószínűleg unalmas lesz számodra, szóval majd elmegyek máskor, és úgy gondoltam ... "észre vettem, hogy nagyon vigyorog, valószínűleg túl sokat beszéltem, és éreztem, hogy egyre jobban elvörösödök.

"Ó, folytasd csak, nagyon aranyos vagy amikor beszélsz." nem láttam magam de tudtam, hogy egy rák halványabb mint az én arcom. "És akkor is amikor elpirulsz." Kacsintott. Kész, kiégtem, rákrákrák.

"Ez az első alkalom, hogy itt eszel?" Megpróbáltam témát váltani.

"Nem, Niall hozott minket ide egyszer." Persze ...

Miközben ebédeltünk, sokat beszélgettünk mesélt magáról olyan dolgokat amiket még nem hallottam róla . Folyton vicces megjegyzéseket fűzött a mondandómhoz, de szimplán csak véletlenből.
Amikor befejeztük, ragaszkodott hozzá, hogy ő fizet,de szerettem volna én fizetni a sajátomat . Küzdöttem, a becsületemért, de ő túl magabiztos volt, így ráhagytam. Elmosolyodott, és büszkén fizetett.
Makacs: pipa.


-


Kinyitotta az autó ajtaját majd beültem, kis idő múlva behuppant mellém.

"Hová megyünk?"

"A Hyde Parkba, ez az, amit akartál, nem igaz?" rámosolyogtam, majd elindultunk.

Végre megérkeztünk. Apámnak igaza volt.

"Ez szép, valóban csodás ez a hely."



"Csak is azért mert te is az vagy." sugta a fülembe, a hangjával teljesen megbabonázott. A fenébe is, ezt az érzést soha újra! Ez nem jó.
"Nézd, fagylalt! Gyerünk!" Megfogtam a kezét, és oda vonszoltam a bódéhoz. "Kettőt kérem." rendeltem. Harry elővette a pénztárcáját a zsebéből, de én azonnal megállítottam.

"Szó sem lehet róla, mos tén jövök." ráztam meg a fejem.

"Miért?"

"Mert, te fizetted az ebédem."

"Na és?" kérdésére forgattam a szemeimet, majd odaadtam az eladónak a pénzt.
Csendben nyalogattuk a fagyinkat, tudtam hogy bosszantotta, hogy én fizettem. Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet.

"Ó, gyerünk." kalimpáltam a levegőben.

"Mi van?" kérdezte ártatlanul.

"Miért vagy ilyen dühös?"

"Mert nekem kellett volna fizetnem!"válaszolta kissé dühösen.

"Ez csak fagylalt, Harry."

"Igen, de én hívtalak el ma, így nekem kell ma fizetnem."

"Ki tudom fizetni a sajátomat, tudod? "El sem hiszem milyen makacs.

"Én nem ezt mondtam, csak azt, hogy most az, az idő van, hogy a srác fizet. "

"Tehát ez egy randi, mi?" Teste ellazult egy kicsit, és ismét elmosolyodott.

"Igen, úgy értem, hogy szeretnéd, hogy ez egy randi legyen?" Összevissza, nézelődtem, nem akartam válaszolni, és láttam, hogy a szeme sarkából méreget engem.

Végül ismét beszélni kezdett, és folytattuk a sétát. Kacsákat etettünk és élveztük a turistáskodást.
Rájöttünk, hogy már 18:00 óra így hazavitt.

Megérkeztünk a házhoz, az ajtóig elsétált velem zsebre dugott kézzel. Láttam tanakodott valamin, mert komoran bámulta a padlót.
Csendben áldogáltunk.

"Nagyon jól éreztem magam." Törtem meg a csendet.

"Igen, jó volt." Elmosolyodott.

"Be kéne mennem." Megfordultam, és kinyitottam az ajtót.

"Várj. Megismételjük ezt?" Ránéztem, és észrevettem, hogy az ajkát harapdálja.

"Talán." Válaszoltam. Meglepődöttség suhant át az arcán, és elmosolyodott.

"Oké, akkor. Hívlak." Megfordult, és elindult.

"Harry?" Felém fordult, és közelebb jött. "Portugália". Úgy nézett ki, zavaros. "Szeretnél velem elmenni oda? Szeretnék megmutatni pár helyet."
Közelebb lépett hozzám csak pár centi volt köztünk. Lassan előrehajolt, és megcsókolta az arcomat.

"Szeretnék".

6. Fejezet

"Oké mama, azt mondják, megy a gépem." Felálltam, és egyúttal magamhoz húztam a táskám.

"Nem értem, miért nem mehetek veled." A húgom keresztbe fonta a karját, és duzzogott.

"India, akkor ott találkozzunk a jövő héten annak érdekében, hogy anya ne legyen egyedül két héten keresztül!"

"De én most akarok menni!" mordult rám.

"Annyira érthetetlen vagy, na gyere adj egy puszit." kicsit leguggoltam, hogy egy szinten legyünk majd szorosan megölelt. "Vigyázz a mamára, rendben?" Suttogtam.

"Ok én jövök." sürgetett anyám minket.

"Találkozunk két hét múlva." mondta majd megöleltem. "Szeretlek."

Felmentem a repülőre majd becsuktam a szemem, hogy el tudjak aludni míg repülünk. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy mi lehet a göndörkével.


-


"Szóval, most mennem kell, de ígérem, időben megjövök, hogy készítsek egy különleges vacsorát, oké?" csókolta meg apám a homlokomat, majd magamra hagyott a szobában, hogy ki tudjak pakolni.

Sóhajtottam, majd betettem pár dolgot a szekrénybe, de nem igazán voltam pakolós kedvemben, így lementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t, és láttam épp az X-Faktor megy.
Figyelmesen néztem ahogy énekeltek. A fenébe, mi van ma este?!

Amint befejezték mindenki tapsolt és kiabált, mint máskor. Arra kérték őket, válaszoljanak néhány rajongói kérdésre. Harry boldogan válaszolt, egy nagy mosollyal egyenesen a kamerába nézett és így úgy tűnt mintha pont engem bámulna, a pillangók rajokban törtek fel a gyomromban.
Mi a fene történik velem?

Gondolkodtam egy kicsit, majd elővettem . Írtam egy gyors tweet-et "Hello London!: D", és írtam a barátaimnak, hogy minden jól ment eddig.

Mivel apám még 23:00-kor sem volt otthon lementem a konyhába, fogtam egy tányért, és rápakoltam egy kis rizst és tojást. A számítógépem a pultra tettem majd betettem egy kis zenét.
Amint meghallottam a „Kiss you” azonnal táncolni kezdtem. Ez a dal is üldöz engem!

Ahogy vége lett a dalnak, gyorsan megnéztem a twitterem, és észrevettem, hogy valaki válaszolt az egyik tweet-emre.

Harry_Styles: Hol vagy? :)

Nos, nem csak a dal követ engem!
Nem akarom, hogy ezt nyilvánosan beszéljük meg, mert ha Ana vagy Inês látni fogják teljesen meg lesznek őrülve, így küldtem neki gyorsan egy privát üzenetet, hogy hol is vagyok.

"Ez nem messze van onnan, ahol én lakok. Láthatlak holnap?" leesett az állam, mire láttam, hogy ezt írta. Azt hiszem, nem állok készen erre, egyszer láttam csak, és végig twitteren beszéltünk! Nem voltam hajlandó elsőre igent mondani, de ő annyira kitartó volt ezzel kapcsolatban, hogy beleegyeztem.


Egy kis idő után, elment aludni, és megbeszéltük, hogy értem jön 11:00-re.


-


A telefonom ébresztett  pontosan 09:00-kor majd kipattantam az ágyamból, a fürdőbe sietve, megnyitottam a forró vizet, és megpróbáltam lazítani.
Miután megmosakodtam, gyors felöltöztem, átfésültem a loboncomat, és egy enyhe sminket tettem fel, nem akarok elsőre rossz benyomást kelteni.

Ránéztem a telefonomra, és 11:01, bármelyik pillanatban itt le...

Ding! Ding!

Istenem itt vagyunk.