7. Fejezet

Abban a pillanatban ahogy megszólalt a csengő, a szívem elkezdett hevesen verni.
Vetettem egy utolsó pillantást magamra, és lesiettem a lépcsőn.



Felvettem a pénztárca, és elindult lefelé, majd emlékeztettem magamat, hogy levegő be, levegő ki.
Még csak egyszer láttam Harry-t így nem tudom mire számíthatok, ha kinyitom az ajtót, majd gyors kinyitottam az ajtót.

"Szia." köszöntött. "Te Gyönyörű vagy." éreztem magamon, hogy végigsiklik a tekintete rajtam. Ő is nagyon helyes volt, fekete nadrágot és egyszerű fehér pólót viselt. Egyszerű, de hatásos. Zöld szeméből sütött a játékosság.

"Köszönöm," mosolyogtam félénken. "És neked is szia." mondtam, majd annyira mosolygott, hogy gödröcskéi majdnem lepattantak az arcáról.

"Szóval, akkor megyünk?"

"Persze, hová megyünk?"kérdeztem miközbe kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
Gentleman: pipa .
"Turistázunk. "
"Az mit jelent?"

"Ez azt jelenti, hogy ma mindent megnézünk." Bevallom, kicsit féltem, de nem tudom mitől. "Na, milyen volt az utad?" Fordult hozzám egy nagy mosoly keretében.

"A szokásos." Vállat vontam. "Szeretem a repülőgépeket, mert szeretek sokat utazni."

"Igen, én is, de szerintem azért a földön mégis jobb"válaszára felnevettem. Láttam a vigyort az arcán, büszke arra, hogy megnevettetett engem.

A kocsikázás többi része csendesen telt, majd éreztem, hogy lassulunk.

"Nézzük csak, először enni kéne valamit."

Beléptünk egy rendkívül aranyos étterembe, tiszta volt, és rendezett.

"Styles, kérem." beszélt Harry a recepcióssal. Nem tudtam mit tenni, a hangja mosolyt csalt az arcomra, akcentus hmm.
A lány elvezetett minket az étterem egyik sarkába, egy két személyes asztalhoz.
Ahogy ott ültünk a lábaink összeértek, mire én kissé elpirulta. Észrevette és elmosolyodott.

"Szóval, hova menjünk?"

"Mire, gondolsz?" Ő csak mosolygott rám. "Miért? Szervezni akarsz nekem egy kirándulást?" viccelődtem.

"Attól függ, mennél?" fordította komolyra a dolgokat.

"A szüleim mindig arra figyelmeztettek, hogy ne menjek sehova idegenekkel, így ..."

"Nos, a mai nap után nem leszek egy idegen többé." Kacsintott. "Most komolyan, hova mennél?"

"Nem tudom, sok helyet szeretnék megnézni, nem tudok dönteni."

"Értem. Nos, együnk. Mit kérsz?"

"Pasta!" kiáltottam fel, lehet kicsit hangosabban mint gondoltam, de ő csak hangosan felnevetett mire, lenéztem szégyenemben.

"Okés. Két tésztát szeretnénk." Mondta a pincérnőnek, aki lefirkantotta a rendelésünket. Lehet, hogy csak szerintem, de a pincér sokkal boldogabb lett, mikor rápillantott Harry-re. Nem csodálom, Harry mindenkire hatással van.

"Kész a lista, amiről beszéltünk?"

"Igen. Először szeretnék elmenni a Hyde Parkba. Apám azt mondta, hogy szép, de neki még nem volt lehet lehetősége elmenni,és jó, hogy én elmehetek... Ja, és tényleg, szeretnék képet csinálni a palotás őrökkel, tudod az a hosszú fekete sapkás fekete ruhás ember, és elszeretnék menni ahhoz a kerthez nem tudom mi a neve, ahol ilyen zsonglőrök vannak és vásárlós bódék, de ez valószínűleg unalmas lesz számodra, szóval majd elmegyek máskor, és úgy gondoltam ... "észre vettem, hogy nagyon vigyorog, valószínűleg túl sokat beszéltem, és éreztem, hogy egyre jobban elvörösödök.

"Ó, folytasd csak, nagyon aranyos vagy amikor beszélsz." nem láttam magam de tudtam, hogy egy rák halványabb mint az én arcom. "És akkor is amikor elpirulsz." Kacsintott. Kész, kiégtem, rákrákrák.

"Ez az első alkalom, hogy itt eszel?" Megpróbáltam témát váltani.

"Nem, Niall hozott minket ide egyszer." Persze ...

Miközben ebédeltünk, sokat beszélgettünk mesélt magáról olyan dolgokat amiket még nem hallottam róla . Folyton vicces megjegyzéseket fűzött a mondandómhoz, de szimplán csak véletlenből.
Amikor befejeztük, ragaszkodott hozzá, hogy ő fizet,de szerettem volna én fizetni a sajátomat . Küzdöttem, a becsületemért, de ő túl magabiztos volt, így ráhagytam. Elmosolyodott, és büszkén fizetett.
Makacs: pipa.


-


Kinyitotta az autó ajtaját majd beültem, kis idő múlva behuppant mellém.

"Hová megyünk?"

"A Hyde Parkba, ez az, amit akartál, nem igaz?" rámosolyogtam, majd elindultunk.

Végre megérkeztünk. Apámnak igaza volt.

"Ez szép, valóban csodás ez a hely."



"Csak is azért mert te is az vagy." sugta a fülembe, a hangjával teljesen megbabonázott. A fenébe is, ezt az érzést soha újra! Ez nem jó.
"Nézd, fagylalt! Gyerünk!" Megfogtam a kezét, és oda vonszoltam a bódéhoz. "Kettőt kérem." rendeltem. Harry elővette a pénztárcáját a zsebéből, de én azonnal megállítottam.

"Szó sem lehet róla, mos tén jövök." ráztam meg a fejem.

"Miért?"

"Mert, te fizetted az ebédem."

"Na és?" kérdésére forgattam a szemeimet, majd odaadtam az eladónak a pénzt.
Csendben nyalogattuk a fagyinkat, tudtam hogy bosszantotta, hogy én fizettem. Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet.

"Ó, gyerünk." kalimpáltam a levegőben.

"Mi van?" kérdezte ártatlanul.

"Miért vagy ilyen dühös?"

"Mert nekem kellett volna fizetnem!"válaszolta kissé dühösen.

"Ez csak fagylalt, Harry."

"Igen, de én hívtalak el ma, így nekem kell ma fizetnem."

"Ki tudom fizetni a sajátomat, tudod? "El sem hiszem milyen makacs.

"Én nem ezt mondtam, csak azt, hogy most az, az idő van, hogy a srác fizet. "

"Tehát ez egy randi, mi?" Teste ellazult egy kicsit, és ismét elmosolyodott.

"Igen, úgy értem, hogy szeretnéd, hogy ez egy randi legyen?" Összevissza, nézelődtem, nem akartam válaszolni, és láttam, hogy a szeme sarkából méreget engem.

Végül ismét beszélni kezdett, és folytattuk a sétát. Kacsákat etettünk és élveztük a turistáskodást.
Rájöttünk, hogy már 18:00 óra így hazavitt.

Megérkeztünk a házhoz, az ajtóig elsétált velem zsebre dugott kézzel. Láttam tanakodott valamin, mert komoran bámulta a padlót.
Csendben áldogáltunk.

"Nagyon jól éreztem magam." Törtem meg a csendet.

"Igen, jó volt." Elmosolyodott.

"Be kéne mennem." Megfordultam, és kinyitottam az ajtót.

"Várj. Megismételjük ezt?" Ránéztem, és észrevettem, hogy az ajkát harapdálja.

"Talán." Válaszoltam. Meglepődöttség suhant át az arcán, és elmosolyodott.

"Oké, akkor. Hívlak." Megfordult, és elindult.

"Harry?" Felém fordult, és közelebb jött. "Portugália". Úgy nézett ki, zavaros. "Szeretnél velem elmenni oda? Szeretnék megmutatni pár helyet."
Közelebb lépett hozzám csak pár centi volt köztünk. Lassan előrehajolt, és megcsókolta az arcomat.

"Szeretnék".