9.Fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajamat, arcomat duzzogva a párnába rejtem.

"Ugyan már édesem, ébredj fel."

"Nem" Nyögtem.

"Mia" Sóhajtott. "Ebédre hazajövök, 1kor itthon leszek" Szemem azonnal kipattant.

" 01:00kor?"

"Igen, valami baj van?" Hogy mondhattam volna el apámnak,hogy Harryvel találkozok, a One Direction egyik fiújával, biztos azt hinné hallucinálok.

"Hát tudod…nekem dolgom van, kettőre kész kell lennem. "

"Milyen fontos ’dolgod’ van?"Kérdezte miközben idézőjeleket mutogatott ujjaival. "Vajon ez a dolog egy fiú?" Nem válaszoltam. "Ó Istenem, ez egy fiú!" Nem tudtam ránézni, de éreztem ahogy az ágy besüpped,biztosan leült."Ismerem őt?" Természetesen!

"Nem"

"Nézd, ha szeretnél róla beszélni…"

"Apa, ne már!" Vágtam a szavába" Nem vagyok már gyerek, oké? Nem kell miattam aggódnod. Mellesleg, anyukáddal már beszélgettünk évekkel ezelőtt az ilyen dolgokról, így ő sem aggódik, mert a többi gyerekkel is megbeszélte. "A szeme tágra nyílt." Nem mintha szüksége lenne rá! India 12, ő csak egy baba! Csak mondtam. "Próbáltam elmagyarázni.

"Ó Jézus megijesztettél! Csak légy óvatos, oké? Túl fiatal vagyok, hogy a nagyszülő legyek!" Kacsintott, miközben kilépett az ajtón.

"Apa !?" Ledöbbenve ordítottam,majd a párnát az irányába dobtam. Nagyszülő? Dehogyis!

"Csak figyelmeztető. Valamit rendelek ebédre, így máris készen áll  14:00. Ez így rendben van?"

"Persze." Mosolyogtam rá.

Ránéztem az órára. Még korán van nekem, hogy felkelljek, így a fejemre húzom a paplant és újra elalszok.

"Kész vagy?" Kérdeztem apámat, miközben a tányérjában matatott. Bólintott, majd rágcsált tovább. Felkeltem majd a tányérokat a mosogatóba tettem.

"Mennem kell most." Nyomott egy puszit orcámra.

"Mit akarsz vacsorára?"

"Nem tudom, nem biztos, hogy itthon leszek vacsira." Mondta, majd egy bocsánatkérő pillantást küldött felém.

"Oh, értem." Miért nem lepett meg?

"Tudom, tudom. De még csak most lendült be a munka, és a cégnek szüksége van rám ,de ez megtérül oké? Ígérem."

"Nem baj, apa, megértem."

"Ezért szeretlek. Viszlát." Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó mögötte.

Pár másodperc múlva megszólalt a csengő.

"Elfelejtetted a kulcsokat?" Ordítottam, de senki nem válaszolt. Sóhajtottam, és az ajtóhoz mentem. Apám annyira feledékeny néha.

"Hello?" Hangja,biztos nem apáé volt, Brit akcentusa egyből kitűnt.

"Sajnálom, azt hittem, valaki más." Habogtam "Mehetünk, csak felveszem a pénztárcám. " Futottam fel a szobámba, ez ciki volt. Gyorsan fogat mostam, majd felvettem a fekete bőrdzsekim. Utolsó pillantást a tükörbe, és kész vagyok.

"Kész vagyok ... Mit csinálsz?" Kérdeztem,amikor megláttam hogy Harry vigyorog.

"Aranyos voltál babaként." Mutatott a kandalló feletti képsorra.

"Ó, Istenem kérlek, ne." Éreztem ahogy elvörösödök a képek láttán.

"Miért? Te tényleg aranyos voltál. Akárcsak most." Közelebb jött, hátam a kandallónak ütközött. Végig pásztázta a ruhámat, szeme csillogott. Úgy döntöttem, hogy kicsit játszok vele, arcomat közelebb vittem. Nyelt egyet, arca meglepett volt

"Próbálkozz legközelebb." Súgtam igazán közel az arcához,majd eltoltam magam a melkasától.

"Csaló vagy!" Beadta a durcit, hogy nevessek.

"Ugyan már. Nem akarom vesztegetni az időt, van egy listánk,emlékszel?"

"Igen asszonyom." Tréfásan hajladozni kezdett.

*Harry szemszöge*

Már az autóban ültünk az első megálló felé. Bekapcsoltam a rádiót, amiben a Kiss You szólt

And let me kiss you…

Mia csak aranyosan mosolygott.

"Akarod,hogy küldjek neked üzenetet?" Kérdése meglepett, sose volt vicces, illetve szemtelen velem ... Legalábbis velem nem ... egészen mostanáig!

"Ahah ne."

"Oké, én is így gondoltam..."

"Ezt hogy merészeled?" Homlokát ráncoltam, majd hangosan felnevetett. Kuncogása az egész autóban visszhangozott.

"Te akartad " Szűkítettem össze a szemem, igaza volt! Nagyon szeretném megcsókolni a rózsaszínes telt ajkait, nagyon csábító. De nem csak az ajkát imádom, a szeme csodaszép és nagyon kifejező nem is beszélve a testét úgy értem, bűn volt, és nem bánnám, ha kísértésbe esnék.

Szemem sarkából őt figyelem, nyílván nem vesz észre, hanem a tájat nézi.

"Szemét az úton, Styles." Talán mégis lát.

"Azon vagyok!"

"Ez a Covent Garden?" Kérdezte.

"Igen. Nem ez volt a listán?"

"Igen, de nem tudtam, hogy ide jövünk ma."

"Meglepetés!" Vidáman felnevettem.

"Gyerünk menjünk." Lelkesen ütögette a karomat. Szeretem őt így látni, ilyen boldogan. "Jössz vagy sem?"

"Persze, jövök."

Sétáltunk néhány üzletet megnéztünk és végig beszélgettünk. Én nem figyelt rájuk, csak néztem Mia kifejezéseit, miközben beszél. Észrevettem, hogy sokszor mutogat, hogy kifejezze magát, és a szemem kikerekedik amikor valamit keres. Megálltunk egy cipős boltnál mert látott valami szép sarut, de mondta hogy nem akarja felpróbálni. Mondtam neki, hogy próbálja őket, de ő visszautasította.

"Ó, Istenem, imádom azt a kabátot." Mondta hangosan. Felém fordult majd bevetette a kölyök kutya szemét. Basszameg, nem tudok ellenállni.

"Gyere." Megragadtam a kezét, és besétáltunk a boltba.

"Segíthetek?" Kérdezi udvariasan a bolt alkalmazotja.

"Igen" felelte. "Megpróbálhatom azt a kabátot?" Rámutatott a kabátos manökenre.

"Persze." A hölgy átadta neki a kabátot én meg kint várakoztam rá.

Mia elsétált egy tükörhöz, hogy megnézhesse magát.

"Mit gondolsz?" Forgott ide-oda.

"Tökéletes." Válaszoltam. Valóban tökéletes volt.

"Imádom!" Tapsikolt majd sietősen kifizette a darabot.

Nézelődtem majd észrevettem két ismerős alakot akik épp a dresszeket nézegették. Danielle és Eleanor voltak itt! Nem láthatnak itt minket! Tudtam, hogy kifaggatnák emiatt, és azt is, hogy ő még nem áll készen.

Gyorsan próbáltam kiszabadulni az üzletből.

"Jövök, jövök." Mondogatta, míg én rángattam a karját.

"Nézd, ők jőket!" Mutattam néhány művészre, akik épp az utca közepén csináltak valamit. Közelebb sétáltunk a tömeghez, majd megkönnyebbülve sóhajtottam, hogy kikerültünk a boltból.

Mia végig tapsolt ezzel biztatva a művészeket.

Istenem, annyira szép...